ISTEN HOZTA A MÉLYKÚTI KARITÁSZ CSOPORT HONLAPJÁN!

Segítsen, hogy segíthessünk!
Bemutatkozás
Elérhetőségeink
Aktuális hírek
Szeretetmorzsák - kiadvány
Képgaléria
Utcaapostoli szolgálat
Szeretet Misszionáriusai
Börtönpasztoráció
Lepramisszió
Szolgálataink
Szentírási mottóink, lelki háttér
Imák, idézetek
A segítés tízparancsolata, képzések, tréningek
Támogatóink
Más honlapok
Mi írtuk
Mélykúti Egyházközségekért Alapítvány
Erzsébeti Közösségi Ház
Szakdolgozatok
Nekünk és rólunk írták



Ferenc pápa nagyböjti üzenete 2014.

http://www.karitasz.hu/aktualis/ferenc-papa-nagybojti-uzenete---2014

Szegénnyé lett, hogy szegénységével gazdagítson minket (vö. 2Kor 8,9)


Kedves Testvéreim!

Nagyböjt alkalmából néhány gondolatot ajánlok figyelmetekbe, melyek segíthetnek a megtérés egyéni és közösségi útján. Szent Pál kifejezéséből merítem az alapgondolatot: „Hiszen ismeritek a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek” (2Kor 8,9). Az Apostol a korintusi keresztényekhez fordul, és bátorítja őket, hogy nagylelkűen segítsék a jeruzsálemi, szűkölködő hívőket. Mit mondanak nekünk, mai keresztényeknek, Szent Pálnak ezek a szavai? Mit mond nekünk ma a szegénységre, az evangéliumi értelemben vett szegény életre való meghívás?

Krisztus kegyelme

Ezek a szavak mindenekelőtt elmondják, hogy milyen Isten stílusa. Isten nem a világi hatalom és gazdagság eszközeivel mutatja meg önmagát, hanem a gyengeség és szegénység eszközein keresztül: „bár gazdag volt, értetek szegénnyé lett…”. Krisztus, az Isten örök Fia, aki hatalomban és dicsőségben egyenlő az Atyával, szegénnyé lett; lejött közénk, mindannyiunkhoz közel jött. Mindenétől megvált, „kiüresítette önmagát”, hogy mindenben hasonló legyen hozzánk (vö. Fil 2,7; Zsid 4,15). Isten megtestesülése nagy misztérium! De mindennek az alapja az isteni szeretet, amely szeretet kegyelem, nagylelkűség, a közelség vágya és nem habozik odaadni és feláldozni önmagát a szeretett teremtményekért. A tevékeny szeretet azt jelenti, hogy egészen osztozunk a szeretett személy sorsában. A szeretet hasonlóvá tesz, egyenlőséget teremt, ledönti a falakat, megszünteti a távolságokat. És Isten ezt tette velünk. Jézus ugyanis „emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától születvén valóban egy lett közülünk, a bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk” (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció, 22).

Jézus célja nem az volt, hogy magáért a szegénységért legyen szegény, hanem – ahogy Szent Pál mondja – „hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek”. Ez nem szójáték, vagy egy hatásvadász kifejezés! Ez Isten logikájának szintézise, ebben foglalható össze a szeretetnek, a megtestesülésnek és a keresztnek a logikája. Isten nem a magasból hullajtotta ránk az üdvösséget, mint emberbaráti jámborságból a fölöslegből adott könyöradományt. Krisztus szeretete nem ilyen! Amikor Jézus alámerül a Jordán vizébe, és megkeresztelteti magát Keresztelő Jánossal, nem azért teszi, mert bűnbánatra, megtérésre van szüksége. Azért teszi, hogy beálljon az emberek közé, akiknek bűnbocsánatra van szükségük, közénk, bűnösök közé és magára vegye bűneink terhét. Ezt az utat választotta, hogy megvigasztaljon, üdvözítsen minket, hogy megszabadítson nyomorúságunkból. Szíven üt minket, hogy az Apostol azt mondja, hogy nem Krisztus gazdagsága, hanem szegénysége által lettük megszabadítva. Szent Pál pedig jól ismeri „Krisztus felfoghatatlan gazdagságát” (Ef 3,8), aki a „mindenség örököse” (Zsid 1,2).

Mi tehát ez a szegénység, amellyel Jézus megszabadít és gazdaggá tesz minket? Éppen az, ahogyan ő szeret minket, ahogyan közel kerül hozzánk, mint az irgalmas szamaritánus, aki odalép ahhoz az emberhez, akit félholtan az út szélén hagytak (vö. Lk 10,25 köv.). Az ő együttérző, gyöngéd, életünkben osztozó szeretete az, ami igazán szabaddá tesz minket, valódi üdvösséget és örömet ad nekünk. Krisztus szegénysége, amellyel gazdagít minket, abban áll, hogy testté lett, magára veszi gyöngeségeinket, bűneinket, és közvetíti felénk Isten végtelen irgalmát. Krisztus szegénysége a legnagyobb gazdagság: Jézus gazdagsága az Atyaistenben való határtalan bizalmában rejlik, abban, hogy minden pillanatban rábízza magát, mindig és csak az ő akaratát és dicsőségét keresi. Gazdag, mint egy gyermek, aki érzi, hogy szeretik és szereti a szüleit, és egy pillanatra sem kételkedik szeretetükben, gyöngédségükben. Jézus gazdagsága a Fiúságában van, ennek a szegény Messiásnak az Atyával való egyedülálló kapcsolata a kizárólagos kiváltsága. Amikor Jézus arra hív, hogy vegyük magunkra az ő „édes igáját”, akkor arra hív, hogy gazdagodjunk az ő „gazdag szegénységében” és „szegény gazdagságában”; osztozzunk vele fiúi és testvéri lelkületében; váljunk fiakká a Fiúban, testvérekké az Elsőszülött Testvérben (vö. Róm 8,29).

Van egy mondás, mely szerint az egyetlen valódi szomorúság az, ha nem vagyunk szentek (L. Bloy); azt is mondhatnánk, hogy egyetlen valódi nyomorúság létezik: nem Isten gyermekeiként és Krisztus testvéreiként élni.

Tanúságtételünk

Azt gondolhatnánk, hogy a szegénységnek ez az „útja” Jézusé volt, mi pedig, akik utána jövünk, üdvözíthetjük a világot megfelelő emberi eszközökkel. Nem így van. Mindenütt, minden korban Isten továbbra is Krisztus szegénysége által üdvözíti az embereket és a világot, aki szegénnyé lesz a szentségekben, az Igében, az Egyházában, amely szegényekből álló nép. Isten gazdagságát nem tudjuk közvetíteni a mi gazdagságunkon keresztül, hanem mindig és kizárólag a személyes és közösségi szegénységünkön át, amelyet Krisztus Lelke éltet.

Mesterünket követve mi, keresztények arra kaptunk meghívást, hogy tekintsünk testvéreink nyomorára, érintsük meg, vegyük magunkra és tegyünk konkrétan azért, hogy könnyítsünk rajtuk. A nyomor nem egyenlő a szegénységgel. A nyomor olyan szegénység, amelyben nincs bizalom, szolidaritás, remény. Háromfajta nyomort különböztethetünk meg: anyagi, erkölcsi és lelki nyomort. Az anyagi nyomor az, melyet általában szegénységnek hívnak, és azokat érinti, akik nem emberhez méltó körülmények között élnek: alapvető jogok nélkül, elsődleges anyagi szükségletek hiányában, mint az étel, a víz, a higiéniai körülmények, a munka, a fejlődés és a kulturális növekedés lehetősége. E nyomor láttán az Egyház felkínálja szolgáló szeretetét, a diakóniát, hogy segítsen a szükségben, begyógyítsa ezeket a sebeket, amelyek elcsúfítják az emberiség arcát. A szegényekben és a legutolsókban mi Krisztus arcát látjuk. Ha szeretjük és segítjük a szegényeket, akkor Krisztust szeretjük és szolgáljuk. Elkötelezettségünk arra is irányul, hogy a világban megszűnjön az emberi méltóság megsértése, a diszkrimináció és az erőszak, amelyek sok esetben a nyomor igazi okai. Amikor a hatalom, a luxus és a pénz bálvánnyá válnak, akkor ezek előbbre valók lesznek az anyagi javak egyenlő elosztásánál. Ezért szükséges, hogy az emberek lelkiismerete az igazságosság, az egyenlőség, a józanság és a javak megosztása felé irányuljon.

Nem kevésbé aggasztó az erkölcsi nyomor, amely abban áll, hogy az ember a káros szenvedélyek és a bűn rabjává válik. Hány család aggódik amiatt, hogy valamelyik – gyakran fiatal – családtagon eluralkodik az alkohol, a drog, a játékszenvedély, a pornográfia! Hány ember veszítette el élete értelmét, nincs előttük távlat a jövőt illetően, reménytelenek! És hány ember kényszerült ebbe a nyomorba igazságtalan társadalmi körülmények miatt, a munkanélküliség miatt, amely megfosztja őket attól a méltóságtól, amit a kenyérkereset ad; vagy mert nem egyenlően jutnak hozzá az oktatáshoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Ezekben az esetekben az erkölcsi nyomor nevezhető akár az öngyilkosság kezdetének is. A nyomornak ez a formája, amely anyagi romláshoz is vezet, mindig összekapcsolódik a lelki nyomorral, amely akkor sújt minket, amikor eltávolodunk Istentől és elutasítjuk szeretetét. Ha úgy véljük, hogy nincs szükségünk Istenre – aki Krisztusban felénk nyújtja kezét – mert azt gondoljuk, hogy beérjük saját magunkkal, akkor a kudarc útján járunk. Isten az egyetlen, aki valóban megment és megszabadít.

A lelki nyomorra az evangélium az igazi ellenszer. A keresztény ember arra hivatott, hogy vigye el az élet minden területére a megszabadító jó hírt, hogy létezik az elkövetett rossz megbocsátása, hogy Isten nagyobb a mi bűneinknél és ingyen szeret minket, mindig, és a közösségre valamint az örök életre vagyunk teremtve. Az Úr arra hív minket, hogy örömmel hirdessük az irgalom és a remény üzenetét! Jó megtapasztalni e jó hír terjesztésének örömét, annak örömét, hogy megosztjuk a ránk bízott kincset, hogy ezáltal vigaszt nyújtsunk a megtört szíveknek és reményt adjunk sok testvérünknek, akiket körülvesz a sötétség. Ez azt jelenti számukra, hogy követjük és utánozzuk Jézust, aki a szegények és bűnösök felé ment, mint a pásztor az elveszett bárány felé, és teljes szeretetével tette ezt. Vele egyesülve bátran nyithatunk meg új utakat az evangelizáció és az emberi fejlődés terén.

Kedves Testvérek! Azt kívánom, hogy ebben a nagyböjti időben az egész Egyház készségesen és igyekvően tegyen tanúságot az anyagi, erkölcsi és lelki nyomorban élőknek az evangélium üzenetéről, amely az Atya irgalmas szeretetének hirdetésében foglalható össze, aki kész magához ölelni Krisztusban minden embert. Olyan mértékben tudjuk ezt tenni, amilyen mértékben hasonlóak leszünk Krisztushoz, aki szegénnyé lett és gazdaggá tett minket szegénységével. A nagyböjt megfelelő idő arra, hogy megváljunk sok mindentől. Jót fog tenni, ha megkérdezzük magunktól, mi mindent tudunk nélkülözni azért, hogy szegénységünkkel segítsünk és gazdagítsunk másokat. Ne felejtsük el, hogy az igazi szegénység fáj: önmagunk megfosztása valamitől nem lenne hiteles e bűnbánati távlat nélkül. Nem bízom abban az alamizsnában, amely nem kerül áldozatba és nem jár fájdalommal.

A Szentlélek, akinek köszönhetően olyanok vagyunk „mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan” (2Kor 6,10), tartsa meg ezeket az elhatározásainkat, és erősítse bennünk az emberi nyomor iránti figyelmet és felelősséget, hogy könyörületessé váljunk és gyakoroljuk az irgalmat. Ezzel a jókívánsággal biztosítalak benneteket imáimról, hogy minden hívő és minden egyházi közösség gyümölcsözően élje meg az egész nagyböjti időt. És kérlek titeket, imádkozzatok értem. Az Úr áldjon meg titeket és a Szűzanya oltalmazzon benneteket.

Vatikán, 2013. december 26.

Szent István diakónus és első vértanú ünnepén










Szentírási mottóink:









1992 - 1996
"Adjatok és akkor ti is kaptok." /Lk.6,38/

1997 - 2001
"Krisztus szeretete sürget minket." /2Kor5,14/

2002 - 2006
"Az emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett." /Lk19,10/

2007 - 2011
"Ismerem tetteidet, szeretetedet, hitedet, szolgálataidat, állhatatosságodat és utóbbi tetteidet, amelyek fölülmúlják az előbbieket." /Jel2,19/

2012 - 2016
"A hívek kötelességei egymás iránt
Végül mindnyájan legyetek egyetértők, együtt érzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak. Ne fizessetek a rosszért rosszal, se a szidalomért szidalommal. Mondjatok inkább áldást, mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek. Mert aki az életnek örülni szeretne, és jó napokat látni, az óvja nyelvét a rossztól, ajkát a hamis szótól. Forduljon el a gonosztól, tegye a jót, keresse a békét, járjon utána. Mert az Úr szeme az igazakon, hallja imádságukat, s a tekintete a gonosztevő ellen fordul." /1Pét 3,8-12/








Árpád-házi Szent Erzsébet a karitász védőszentje.

Irgalmas Istenünk, kérünk, világosítsd meg híveid szívét, és Szent Erzsébet közbenjárására segíts minket, hogy a világ által fölkínált jólétet megvessük, és mindig égi vigasztalásodnak örvendjünk!


A szárnyas oltárkép a mélykúti Szent Erzsébet templomban található /1962/. Prokop Péter /1919 - 2003/ pap, festőművész ajándéka.















SZENT ERZSÉBET EREKLYE










Kozma László:

Szent Erzsébet legendája

Virágok közt akkor egy völgybe értél
Mely nem beszűkült: éppen hogy kitárult.
Ezer kehelybe kéklő, csöndes ég fért
S arany porzókon fényes napsugár gyúlt.
Harmat hullott hófehér falakra
S csengett, csengett egy kis templom harangja.

És elsimult, mint fűszálak a réten
Sok haragom, gyötrő szenvedélyem.
Vágyaimból nem maradt, csak ennyi:
Virágillat vagy harangszó lenni.
Sajgó szívvel a templomot kérdem:
Mi a neved? S ő megcsillan szerényen.

Felszenteltek Erzsébet nevére
Mert itt történt, hogy kenyeret osztott
S piros rózsa hajlott, mint a vére
Mert a kenyér a szívéből foszlott
Mikor felelt a feddő kérdésre
Mit rejtene, mit takar köténye.

Mert szétosztani számára tilos volt,
Vagyonát az utolsót is adni.
De felderült a téli táj, a hófolt
És rózsákkal kezdett sugarazni
Virággal, mely csak lélekből nyílhat
S mindent betölt a friss kenyérillat.

Mert ez történt - sohasem gondolnád!
Kenyér-illatot ontottak a rózsák
És a bimbó, pirosló temérdek
Meghasadó haja a kenyérnek. –
Illatként szállt a harangszó a tájra
Zengett a völgy, Erzsébet csodája.

S akkor halkan fohászkodni kezdtem: –
Kenyérillat, töltsed be a lelkem!
Mint Erzsébet, úgy adhassak én is
Mi átfut az emberek szívén is
Felderíti elesettek sorsát,
Akár kenyér-illattal a rózsák.





Lelki háttér

Gyűléseink előtt és után ima, gyűléseink előtti szentírási elmélkedés.

Adventi és nagyböjti lelki délelőttök.

Egész napos szentség imádások /a karitász csoport kezdeményezésére/.

Karitász munkatársak, utcaapostolok zarándoklata szakmai nappal vagy kirándulással egybekötve /családtaggal vagy segítővel/.
A zarándoklatok 1998. óta augusztus 5.-éhez, Havas Boldogasszony ünnepéhez kötődnek.
A zarándoklatok célja: kérni, hálát adni, dicsőíteni, magasztalni, engesztelni, és a Szűzanya oltalmába ajánlani magunkat, hozzánk tartózóinkat, ránk bízottainkat.







1999. december 21.-e óta /adventi lelki nap óta/ minden kedden egész napos szentség imádás, mindenkinek, a Szent Joachim templomban.






Nagy Gáspár

Ima

Ima az, ami templomi csöndben,
a lehunyt szemek mögöttiben megtörténik -

és ima az, ami mögött látszik a mécs örök fénye
és hallatszik egyetlen orgonahang,
nem innen, hanem onnan.

Ami ima, az már az elejétől a végéig
megfordítva is ugyanaz marad,
ugyanannak szóló szó -

és ami ima, az mégis váratlanul nyílik ki
ég és föld határán, akár egy szirmos ejtőernyő.







2000. január 12.-től minden hét szerdáján egész napos szentség imádás, mindenkinek, a Szent Erzsébet templomban.





"Eljöttem hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt meg kezdem a napot. Pihentesd meg tekinteted tekintésemben, segíts, hogy munkámat barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat, hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért. akiknek szükségük van rám. "

Boldog Kalkuttai Teréz







2000. február 11.-től minden hét csütörtökön is egész napos szentség imádás, mindenkinek, a Szent Joachim templom Szent Antal kápolnájában.






Gajárszky Magdolna

Naponként

Látod-e mindazt a szépet, mit naponként nyújt az élet?
Megleled-e az örömet, mit a reggel kínál neked?
Felméred-e azt, mi kincsed, mi otthonod, a kenyered?
Van új célod minden napra, hogy átléphess a holnapba?
Köszönd meg, hogy fáradozhatsz, azt, hogy áldozatot hozhatsz.
Csendességben, megnyugodva, új hitet kérj, új holnapra!








Katolikus Közösségi Ház:
Karitász csoport, utcaapostolok, lepramissziósok összejöveteleinek, tréningek, lelki napok helyszíne.










Karitász gyűlés 2000. szeptember 30.








Nagyböjti lelki délelőtt utcaapostoloknak, karitászosoknak 2002. március 15.









Utcaapostolok és karitászosok zarándoklata Gödöllő-Máriabesnyő 2000. augusztus 5.




Elkészült Kaleganában (Srí Lanka) a Szent Angyalokról nevezett nővérek vezette leánykollégium, amely Szent Erzsébet nevét vette fel. Első alkalommal ünnepelték a magyar szentet a Magyar Katolikus Karitász jóvoltából készült épületben. Aki ad, az valójában sokkal többet kap. A cunamit átélt távoli testvéreink figyelmessége, imádságos szeretete mindannyiunk ajándéka.

A nővér kezében látható kép a mélykúti Szent Erzsébet templom főoltárképe.













A lélek táplálásának néhány módja












Raffainé Lipka Mariann /mélykúti származású/ tűzzománc képe


A lélek táplálása legalább olyan alapvető szükséglet, mint az evés.
Tápláljuk legalább annyi gonddal, mint a testünket.


A ZENE
A zene a lélek táplálásának egyik módja.
A zenét úgy írják le, mint " a magasabb síkokról lehozott és az emberi fül számára leszűrt szeretet ".
Létfontosságú, hogy elfoglalt életünkben szakítsunk időt olyan zene hallgatására, amelyre lelkünk válaszol.
Ez mindenki számára más, sőt napról napra is változik.
De amikor úgy érezzük, szükségünk van valamilyen adott fajtájú zenére,
a lelkünk kéri, hogy játsszuk le, mert az táplálék a lélek számára.

AZ ALKOTÁS
Bármilyen típusú alkotás a lélek táplálásának egy másik módja.
A rajzolás, írás, festés, a tényleges kézműves munka meditációvá válhat.
Lehetővé teszi intuíciónk számára, hogy befolyásolja és vezesse fizikai kezünket.
Azok, akik alkotnak - akár festenek, rajzolnak, akár hangszeren játszanak -
ismerik az " átkapcsolás " állapotát, amikor átváltanak az óra idejéről a lélek idejére.
Ez az átkapcsolás a tudatban játszódik le.

MÁSOK MEGHALLGATÁSA
Meglepő módon a lélek táplálásának egy másik módja a hallgatás.
Azt mondják, a valódi figyelés arra, amit egy másik ember mond nekünk," lelkigyakorlat ".
Nem könnyű egyszerűen csak hallgatni anélkül, hogy félbe akarnánk szakítani a beszélőt.
Arra vagyunk beállítva, hogy várjuk, mikor csukja be egy pillanatra a másik ember a száját,
hogy ugorhassunk, és elmondjuk, amit el kell mondanunk.
Úgy képzeljük, hogy valamilyen intelligens választ kell adnunk, és ezért van bennünk a sürgetés,
hogy megszólaljunk. A valódi meghallgatás az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk egy másik embernek.

A TERMÉSZET SZERETETE
A lélek táplálásának ismét egy másik módja a bensőséges kapcsolat kialakítása a természettel,
idő szakítása arra, hogy értékeljük és elismerjük a minket körülvevő szépséget.
Nem csak arról van szó, hogy megállunk megcsodálni egy gyönyörű látványt,
hanem megnyitjuk magunkat, hogy beigyuk ezt a látványt, és eggyé váljunk vele,
hogy teljes figyelemmel vizsgáljuk meg a legkisebb növényt, a Hold sarlóját vagy egy tó vizén a fények játékát.
Tudatosan időt fordítani arra, hogy részévé váljunk a természetnek, azt jelenti,
hogy örömet lelünk az első zöld levélke felfedezésében, amikor egy fa felébred téli álmából.
Ilyen mértékben eggyé válni a természettel, táplálék a lélek számára.

A HUMORÉRZÉK
A humorérzék fejlesztése kiváló lelki gyakorlat.
Amikor nevetünk, minden bennünk levő feszültség feloldódik. Ilyenkor testi változás is történik.
Nagyon fontos, hogy minden nap nevessünk valamin, főleg napjaink problémákkal terhes világában, amikor nagyon könnyű megfeledkezni a nevetésről.

A MEDITÁCIÓ ÉS AZ IMÁDKOZÁS
Az Élet kenyere és vize. A meditáció és az imádkozás a két legfontosabb módja annak, hogy befelé forduljunk a lelket táplálni.
A lelkünk három dologtól fejlődik, ezek a csönd, a hála és a belső béke.
Amikor ez a csatorna nyitva áll lelkünk számára - nem zavarja össze a negatívitás és a rohanás, amivel körülvesszük magunkat -, akkor megértjük, hogy egy ilyen " lélek - állapottal " nem jár együtt erőfeszítés, ilyenkor semmi teendőnk nincs.

A HÁLA
Hálásnak lenni azt nevezzük, amikor számba vesszük, hogy milyen áldottak vagyunk.
Más szavakkal, megtanuljuk tudatosan értékelni a jelent, a most-ot.
Egyszerűnek hangzik, de nem is olyan könnyű átültetni a gyakorlatba minden nap.
El tudjuk azonban kezdeni a jelen pillanatban, mivel ez az egyedüli pillanat, amelyben biztosak lehetünk.
Ha meg tudunk tanulni a jelenben élni, ha nem tereli el figyelmünket, hogy mi volt a múltban, vagy mit hoz a jövő,
akkor ezt a pillanatot különlegessé és széppé tehetjük, és hálásak lehetünk érte.
Ha ezt meg tudjuk tenni minden nap minden pillanatával, a nap végén összeadhatjuk mindezeket a különleges pillanatokat,
és felmérhetjük, milyen sok táplálékot kapott lelkünk azon a napon.

A Lélek gyümölcse pedig: a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, ..."
Gal 5,13-25






Honlapkészítés